Fotókiállítás

Rozzsda

 

Lassú tűz az idő,

csendben rágja a fémet,

ajtókat, hidakat, szögeket,

átír, továbbfest minden képet.

 

Nyomot hagyva maga után

színe mélyvörös és aranybarna,

néhol vér, néhol föld,

máskor a fémre könnyen simuló,

fénylő rozsdahajnal.

 

Repedésből születik a minta,

hiányból a szépség,

tökéletlenségből így lesz

tiszta a teljesség.

 

Minden folt egy történet,

minden karc egy emlékezet.

Minden szemcsében ott vagyunk,

majd megszületünk újra

valaki más szemében.

 

A rozsda nem pusztít –

átír.

Nem lezár,

hanem átvezet.

 

És ha közel hajolunk,

meglátjuk benne önmagunkat:

a törékeny, mégis szívós időt,

a széthullásból sarjadó rendet.

 

Éltető Erzsébet versével nyílt meg R.Kocsy Tamás fotókiállítása az Elő-Tér Galériában, melyet a költő tolmácsolásában hallhattak az érdeklődők. Erre az alkalomra vörös hangulatfénybe öltözött a tér, sejtelmes füst-köd kapcsolta össze a képeket a látogatókkal.

Bakó Mónika handpan játéka segítette a kortárs ’újjászületés üzenetre’ való ráhangolódást. Miklós Judit művésztanár köszönetet mondott az alkotónak, hogy művei által megállásra, lassításra elgondolkodásra késztethetik a kollégistákat, ami rohanó tempójú életvitel mellett egyre komolyabb igényként jelentkezik az emberben. Majoros Árpád gondolatszobrász a pillanat megélésének fontosságát fogalmazta meg üzenetként a fiataloknak.

Lenhoffer Réka, a kollégium DÖK elnöke mondott köszönetet a kiállítás előkészítésében és megszületésében közreműködő minden résztvevőnek, vendégművésznek.